„Kész a szívem arra, Istenem, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!” (Zsolt 108,2)

„[A sánta] felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.” (ApCsel 3,8)

A mai Újszövetségi igénk az Apostolok Cselekedetei 3. fejezetében található. A történet melyből származik Péter és János találkozik egy bénával, aki már régóta ott ült a templom kapuja előtt. Ez a férfi egész életében segítségre szorult, hiszen nem tudott járni. Minden egyes nap azzal töltötte az időt, hogy koldult az emberektől. Péter és János Megérkezik: Amikor Péter és János közeledtek, a bénának valószínűleg valamit várt, talán csak néhány fillért, hogy meg tudja venni a napi szükségleteit. De Péter és János valami sokkal különlegesebbet adtak – nem pénzt, hanem csodát! Péter azt mondja a bénának: „Nincs ezüstöm, nincsen aranyam, de amim van, azt adom neked: Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” Azonnal meggyógyítja őt, és ő felugrik, talpra áll, és elkezd járni! Képzeljétek el, milyen érzés lehetett ez a férfinak – egész életében várta, hogy egyszer talán majd  újra járhat, és most ez valóra vált! Miután meggyógyul, nemcsak egyszerűen jár, hanem ugrál, és dicséri Istent! Ez az ige nem csupán egy csodáról szól, hanem arról is, hogy hogyan válik a hit és a szeretet valósággá a mindennapokban. Péter és János hittek abban, hogy Jézus nevében tudnak gyógyulást adni, a béna hitte, hogy meggyógyulhat. Ez számunkra is megmutatja, hogy milyen ereje van a hitnek, hogy sose adjuk fel, még a legnehezebb időszakainkban sem. Ez az Istenbe vetett hit hatással van a környezetünkre, a számukra is példa. A hit által segíthetünk másoknak átvészelni az élet nehéz pillanatait.