„Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.” (4Móz 21,7)

„Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!” (2Kor 5,20b)

Ha békéről beszélünk akkor előtte beszélnünk kell a haragról. Harag például amikor a testvéreddel, barátoddal nem tudsz megférni, nem beszélsz vele, kerülöd, eltávolodsz tőle. Istennel is így vagyunk. Sokszor harcban álunk Vele, nem tartjuk be parancsolatait, fellázadunk, nem hallgatunk rá, nem vesszük észre gondviselő szeretetét, vigasztaló hatalmát. Amikor bajban vagyunk, nehézségek érnek, akkor fogadkozunk, kérünk, majd ha túljutunk a nehézségeken, mintha mi sem történt volna újra folytatjuk ahol abbahagytuk. Egy ilyen harc, hogy érhet véget? Úgy, mint mindegyik? Az erősebb győzelmével? Nem. Isten más utat választott, elküldte Jézust. A mi bűneinkért, elfordulásainkért Ő szenvedett. Isten általa nyújtott békejobbot. Az aki felhagy az értelmetlen kűzdelemmel, belátja, hogy a cselekedeteinek egyetlen mércéje ez a hatalmas szeretet lehet, hálás azért amit kapott és nem dühíti az amit nem, ha eltudja fogadni, hogy életének irányítója nem maga, az igazi békét talál.