„Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba.” (⁠Zsolt 43,3)

„Simeon mondta: Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.” (Lk 2,29–32)

Gondolj csak arra, amikor sötétben kell menned valahová. Lehet az a szobád, az udvar, vagy a kivilágítatlan utca a folyosó. Ha nincs fény, könnyen megbotlasz, neki mész valaminek, vagy éppen megijedsz valamitől. De ha van gyertyád, lámpád és azt meggyújtod, felkapcsolod, egyből minden világosabb, láthatóbb, biztonságosabb lesz. November 30-án volt ádvent első vasárnapja. Ilyenkor mindig meggyújtjuk az első gyertyát az ádventi koszorún. Ezt néha "próféták gyertyájának" is nevezik, mivel emlékeztet arra a reménységre, amelyet a próféták hirdettek a Messiás, azaz Jézus eljöveteléről. Ma pedig ez az Ige érkezett hozzánk, amely éppen arról beszél, hogy kérjük Istent: küldje el a világosságát, mert vágyunk egy olyan fényre, amely megmutatja, merre kell menni, mi a jó döntés, és hogyan lehetünk Isten közelében. Ádventben erre várunk, hogy Jézus, aki maga a világ világossága, megszülesen közöttünk, hogy utat mutasson, elvezessen Isten hajlékába.