„Hiszen az én kezem vetett alapot a földnek, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, mind előállnak. ” (⁠Ézs 48,13)

„Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett. ” (⁠Jel 4,11)

Isten népe nehéz időszakot élt át, fogságban voltak, idegen földön, bizonytalanságban. Talán azt kérdezték magukban: vajon Isten még mindig erős? Vajon kézben tartja a dolgokat? Ekkor hangzik Isten szava: „Hiszen az én kezem vetett alapot a földnek, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, mind előállnak.” Isten úgy beszél, mint egy mesterépítő. Azt mondja: én raktam le a föld alapját. Én feszítettem ki az eget, mint amikor valaki egy hatalmas sátrat kifeszít. Képzeljetek el egy óriási csarnokot  amit építenek. Amikor kész, stabil, erős, biztosan áll. Nem dől csak úgy össze. A világ még ennél is biztosabb, mert az Isten kezében van. Amikor úgy érezzük, hogy túl nagyok a gondok, hogy kicsik vagyunk a világ dolgaihoz képest, Isten emlékeztet, az, aki a földet teremtette, az eget kifeszítette, az ma is ugyanaz, ha Ő kézben tartja a csillagokat, akkor kézben tudja tartani az életünket is.

És ez a gondolat nem csak az Ószövetségben jelenik meg. A Jelenések könyvében, amikor János apostol bepillantást kap a mennybe, ezt hallja: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” Látjátok a kapcsolatot?

Ézsaiásnál Isten maga mondja: én teremtettem mindent. A Jelenések könyvében pedig a menny lakói válaszolják: igen, ezért méltó vagy a dicsőségre! Mint amikor egy gyönyörű épületet látunk, és azt mondjuk: milyen ügyes volt az építész! A dicséret annak jár, aki megalkotta.

Az az Isten, aki a föld alapját vetette, aki az eget kifeszítette, aki a csillagokat szólítja, ugyanaz az Isten figyel ránk, nem sodródunk csakúgy, nem vagyunk elfelejtve. Ezért amikor ránézünk az égre, vagy amikor a saját életünk bizonytalanságaira gondolunk, emlékezhetünk: a Teremtő Isten nemcsak a világot tartja a kezében, hanem minket is, biztosan, hűségesen és szeretettel.