Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, amelyen nem botladoznak. Mert atyja vagyok Izráelnek... (Jer 31,9)

Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek... (Jn 16,22)

A 12 tanítvány együtt van Jézussal Jeruzsálemben, páska vacsorát tartanak. Jézus beszél, mesél nekik a jövőről. A jövőről, amit a tanítványok nem értenek, hogyan is érthetnék, hiszen ők nem tudták azt, amit mi már tudunk, ők nem láthatták meg előre mi fog történni. Nem értették a Mester miért mondja, hogy: „Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom.” Nem értették. Gondolhattak arra, hogy Jézusnak elege van belőlük, vagy elbújik az üldözők elől. De nem Jézus nem ezekre gondolt, ha nem Ő már tudta, tudta, hogy meg fog halni. Meg fog halni érted, értem a mi bűneink miatt. Ezért a szomorúság, a gyász. Viszont azt is tudta, hogy feltámad a halálból és visszatér, visszatér a tanítványokhoz, visszatér hozzánk, nem hagy magunkra, ezért lesz hamarosan öröm. Ezt az örömet élhetjük újra és újra a Húsvétban. Mikor is a gyász örömre fordul, mert Jézus Krisztus győzelmet aratott a halál felett. „ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek” Jézus ezen szavai tükröződjön életünkön, látszódjon rajtunk az az öröm, mely abból táplálkozik, hogy Jézushoz tartozunk és vele, mellette biztonságban vagyunk!