„Ha bűneink ellenünk szólnak is, tégy jót velünk, Uram, a te nevedért!” (Jer 14,7a)

„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.” (Mt 6,14)

Sokféleképpen tudjuk megbántani egymást akaratlanul is és szándékosan is. Ezek a bántások sokszor fájó sebeket ütnek az ember lelkén. Például titkot bíztunk valakire és azt elmesélte másoknak, magunkra hagytak a bajban, vagy valaki ígért valamit és nem tartotta meg a szavát, valami olyat híreszteltek rólunk ami nem igaz. Fel sem tudjuk sorolni, milyen sokféleképpen tudjuk egymást bántani. Ilyenkor az ember szívében bánat, keserűség ébred, vagy rosszabb esetben azt szeretnénk, hogy a másik fél is érezze rosszul magát, visszaszeretnénk adni neki azt amit kaptunk, azt amit velünk csinált. Ettől feszültek leszünk, esetleg nem bírunk aludni, vagy mindenkivel veszekszünk. Ez az érzés megmérgezi az ember lelkét. De van egy lehetőség arra, hogy változtassunk ezen az állapoton és ez a lehetőség nem más mint a megbocsátás. De mit is jelent megbocsátani? Amikor megbocsátunk valakinek, nem neheztelünk többé rá, és nem akarunk elégtételt venni az elszenvedett sérelemért vagy veszteségért. A Biblia azt tanítja, hogy az igazi megbocsátás az önzetlen szereteten alapul, mivel a szeretet „nem tartja számon a sérelmet”. Nem azt jelenti, hogy elnézed a helytelenséget, hanem, hogy túl lépsz rajta. A megbocsátás nehéz tanítás, aminek a gyakorlása nem könnyű feladat, de Jézus igazán jó példával járt előttünk. Szeretni, elfogadni, segíteni. Kövesd Őt!