„Őt [az Urat] dicsérje éneked, mert ő a te Istened…” (⁠5Móz 10,21)

„Mert maga az Atya szeret titeket… ” (⁠Jn 16,27)

Ha valami nagy dolog történik velünk, azt nem bírjuk magunkban tartani, az öröm egyszerűen kiszakad belőlünk. A Biblia két különböző részében található mondatok pontosan így kapcsolódik össze. Az ok és az okozat találkozik bennük. Isten szeret mondja a János evangéliumából származó Ige és nem azért, mert tökéletes a magatartásod, vagy mert mindig ötöst kapsz a suliban. Úgy szeret, mint a szüleid, minden tulajdonságoddal együtt, azaz a jókkal és a rosszakkal egyaránt.  Ez a szeretet egy láthatatlan, biztonságos pajzs körülötted minden áldott nap. Amikor pedig átéled, megérted ezt a hatalmas szeretetet, abból születik meg a hála érzése, amiről az Ószövetségi Igében olvasunk. Ilyenkor az ember szíve szinte magától kezd „énekelni”. Nem azért dicsérjük Istent, mert muszáj, hanem mert tele lesz a szívünk örömmel, hogy van valaki, aki mindig szeret bennünket. És ez az öröm még a nehezebb napokon is erőt adhat nekünk.