Mert megparancsolja angyalainak [az ÚR], hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. (Zsolt 91,11-12)

Az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked... (Mt 2,13)

Van egy út, egy út melyet Isten jelölt ki a számunkra, hogy azon járjunk, de nem csak kijelöli, hanem erőt is ad hozzá, hogy végig tudjunk rajta menni. De nem csak erőt ad, hanem meg is oltalmaz az úton. Emlékszel amikor a fáraó elengedte Izrael népét Egyiptomból nappal felhőoszlopként, éjjel tűzoszlopként kísérte őket, majd szétválasztotta a tenget, hogy meg tudjanak menekülni üldözőik elől? Aztán kézzelfogható valósággá lett irántunk tanúsított szeretete azzal, hogy, Jézust küldte, aki irányt mutat és megóv. Megóv az úton azzal, hogy magára vállalta vétkeinket. Bízzuk magunkat Rá, járjunk bátran az Ő vezetésében általa érezve Isten áldását egész életünkben.