„Megszabadítlak benneteket minden tisztátalanságotoktól.” (⁠Ez 36,29a)

„Mert nem tisztátalanságra hívott el minket Isten, hanem megszentelődésre.” (1Thessz 4,7)

Képzelj el egy pohár tiszta vizet. Átlátszó, tiszta, hűs víz, melyet jóízűen megtudsz inni.  Ha belekeverünk egy marék homokot, a víz már nem lesz tiszta, átlátszó, sőt iható sem. Koszos, zavaros lesz. Mai Újszövetségi kijelölt igeszakaszunkban Isten azt mondja nekünk: nem arra hívott el minket, hogy koszos víz legyünk, hanem hogy tiszták legyünk, mint a forrásvíz. Vagyis nem a rossz dolgokra teremtett minket, nem arra, hogy bántsunk másokat, hazudjunk, vagy irigykedjünk. Hanem arra, hogy szép, tiszta életet éljünk, szeretettel, figyelemmel, békességgel. Szeretné, hogy megszentelődjünk, vagyis különlegesek legyünk, tiszták, kedvesek, mosolygósak, segítőkészek. A legjobb pedig az, hogy ezt nem egyedül kell csinálnunk, Ő segít nekünk mindennap, hogy jó döntéseket hozzunk, vagy ha mégis hibáznák, segít a helyes útra visszatalálni.