„Mert úgy tetszett az Úrnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket.” (1Sám 12,22b)

„Amikor mindezt hallották [az apostolok], megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten, hogy megtérjenek és éljenek!” (ApCsel 11,18)

Isten minden embert szeret, nem válogat közöttünk. Az apostolok először úgy gondolták, hogy Jézus üzenete csak a zsidóknak szól. De amikor látták, hogy a pogányok, vagyis a más népekhez tartozó emberekhez is szól Jézus, akkor megértették: Isten mindenkihez szól! Neki nincs kedvenc népe, nincsenek kedvenc emberei. Jézus földi életében ezt nagyon sokszor megmutatta. Nem csak a barátainak, tanítványainak segített, hanem mindenkinek. Olyanoknak is akiket valamiért kiközösítettek. Beszélgetett a samáriai asszonnyal, meggyógyította a pogány százados szolgáját, a bűnösöket is befogadta. Ő mindenkihez szeretettel fordult. Ez számunkra is példa! Mi se válogassunk úgy, hogy csak azokat szeretjük, akik kedvesek velünk, vagy hasonlóak hozzánk. Amikor elfogadjuk a másikat, ha kedvesek vagyunk, ha segítünk másoknak, akkor is ha különbözik is tőlünk, egészen más mint mi, akkor az Isten szeretetét adjuk tovább, hiszen az Ő szeretete mindenkié.