„Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt 150,6)

„Az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké.” (Júd 25)

Dicsérjétek az Urat! hangzik a Zsoltár szava. Lehet valakit erre felszólítani? Hiszen a dicséret akkor az igazi, ha az szívből jön. Isten iránti szeretetnek szívből jövőnek kell lenni. Nem csak, dalban, versben, imádságban hanem a tetteinkben az élet minden területén. Másrészt, mint hogyan az az emberi kapcsolatainkban is fontos kimondani a másik iránt érzett szeretetünket, hálánkat Isten felé is érdemes ezt szavakba önteni. Rengeteg okunk van Őt dicsérni ha végig gondoljuk az életünket, mindazt ami eddig történt velünk, látnunk kell, hogy mit tett értünk: hálásak lehetünk az életünkért, ahogyan mellénk áll, szeretetével átölel, ha kell felemel a nehézségeink során, ahogyan számtalanszor megbocsát még akkor is ha elfordulunk Tőle. Minden lélek dicsérje az Urat! Dalban, imában, halkan, vagy hangosan, de szívből, mert Ő igazán méltó rá!