Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! (Jer 1,7)

Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked… (ApCsel 18,9-10)

Amikor nem akarunk megcsinálni valamit, vagy éppen elfelejtünk valamit azonnal van kifogás. Például: Nincs kész a leckéd – kérdésre a válasz: Ó hát megcsináltam, csak a füzetet felejtettem el bepakolni. A nem hívtál fel mondatra a legegyszerűbb kifogás, hogy akartam, de lemerült a telóm. Még estig sorolhatnám, a kifogásokat: nincs kedvem, elfáradtam, túl fiatal, túl öreg vagyok, ehhez nem értek. Ugye milyen ismerős mondatok? Hiszen mindannyian használjuk őket.

Jeremiás is így volt ezzel, amikor megszólította Isten, feladatott adott a számára, kibúvót, kifogást keresett. Mert félt, félt, hogy nem hallgatnak rá, hogy kudarcot vall, félt, hogy szavai miatt bántani fogják. Fiatalnak tartotta magát a prófétasághoz, azt mondta nem ért a beszédhez. Ezért Isten azt mondta neki: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!”

Milyen csodálatos, hogy amikor Isten feladatot bíz ránk, velünk marad, nem hagy egyedül, hanem szeretettel védelmez bennünket. Amit Jeremiásnak mondott ránk is érvényes. Ezért nem kell kifogásokat keresnünk, hanem haladni a számunkra kijelölt úton és megcsinálni a feladataink.