„Ne legyetek személyválogatók az ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot! Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Istené.” (⁠5Móz 1,17a–b)

„De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket.” (Jak 2,9)

Mai igéink arra tanítanak, hogy Isten szemében minden ember egyformán értékes, és nekünk sem szabad másképp bánnunk valakivel csak azért, mert más helyzetben, erőben, tehetségben vagy gazdagságban van. Isten nem nézi, ki híres, ki gazdag, ki erős vagy ki szép és azt várja tőlünk, hogy mi is így lássuk egymást, ne ítélkezzünk a másik felett. A mai ember sok mindenben válogat: az ételben, a ruhában, a zenében, az iskolában, a barátokban. A dolgokban válogatni természetes, hiszen mindenkinek más az ízlése, mások a vágyai. De egészen más dolog válogatni az emberek között. A személyválogatás az amikor valakit jobban kedvelünk, mert jobbmódú, menőbb cuccai vannak, ügyesebb vagy csupán népszerűbb. Például ha két társad vitatkozik inkább az mellé állsz akit jobban kedvelsz és nem az alapján döntesz, hogy kinek is van igaza. Az igazságos ember nem részrehajló, nem az alapján dönt, ki a népszerűbb vagy ki a barátja, hanem az alapján, mi a helyes. Néha ez nehéz. Sokkal egyszerűbb ítéletet mondani. Úgy kell tekintünk egymásra, ahogyan Isten lát bennünket: a hibákkal együtt, de mégis értékesnek, mert ahol nincs személyválogatás és ítélkezés, ott elfogadás és békesség van.