„Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! ” (⁠Zsolt 115,1)

„Jézus mondja: Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és abban nincs hamisság. ” (⁠Jn 7,18)

Gondolj bele egy pillanatra, milyen jó érzés, amikor kapsz egy ötöst egy nehéz dolgozatra, vagy te rúgod a győztes gólt a focimeccsen, vagy neked sikerült megoldanod egy nehéz feladatot! Legszívesebben azonnal elújságolnád mindenkinek, igaz? és ez teljesen természetes is. Szerintem biztosan találkoztál már olyan valakivel, aki folyton csak magáról beszél: „Én vagyok a legokosabb, legügyesebb!”, „Az én cipőm a legmenőbb!”, „Nélkülem vesztett volna a csapat!” Ugye, hogy egy kicsit zavaró őt hallgatni? Ezt nevezzük dicsekvésnek vagy öndicséretnek. Amikor valaki folyton magát ünnepli, a többieket pedig kicsinek és jelentéktelennek láttatja. A Biblia mai napra szánt igéje pontosan erről beszél, csak még egy nagyon fontos dolgot hozzátesz: „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!” Mégpedig azt, hogy az ügyességem, a tehetségem nem tőlem van, hanem Istentől kaptam. Amikor a zsoltár azt mondja, hogy „ne nekünk, hanem a te nevednek”, arra tanít minket, hogy ahelyett, hogy azt mondanánk: Nézzétek, milyen zseni vagyok!, inkább mondjuk azt: Köszönöm, Istenem, hogy ezt a képességet adtad nekem!

Aki folyton magát dicséri, az ritkán veszi észre a többieket, pedig mindenki kapott valami különlegeset. Lehet, hogy te jobban focizol, mint a padtársad, de ő türelmesebb. Lehet, hogy te ötöst kaptál nyelvtanból, de az osztálytársadnak fantasztikus a humora, és mindenkit felvidít, vagy éppen sokkal kreatívabb, mint te. Mindenki értékes! Isten szeretete akkor látszik rajtunk a leginkább, ha képesek vagyunk elfogadni a másikat. Elfogadni azt is, aki csendesebb, aki lassabb, vagy aki teljesen más dolgokat szeret, mint mi. Ha nem magunkat akarjuk a középpontba tolni, akkor hirtelen észrevesszük, milyen különlegesek a többiek is.

Szóval, ha valami nagyszerű, fantasztikus dolgot érsz el örülj neki, ünnepeld meg, de magadban küldj egy „Köszit” Istennek! Ha így teszel, a körülötted lévő emberek nem azt fogják látni, érezni, hogy milyen büszke vagy magadra, hanem azt, hogy milyen jó a közeledben lenni, mert rajtad keresztül megérezhetik Isten szeretetét.