„Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét…” (Zsolt 119,43)

„Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké.” (Róm 1,25a)

Isten meg akarja ismertetni magát velünk: megmutatja önmagát a teremtett világ szépségében, a természetben, az élet csodájában. Megmutatja magát a Bibliában. Láthatjuk Őt mint Teremtő, mint szerető Atya, mint a jó pásztor, a Megváltó. De sokan mégis hátat fordítanak Neki. És ilyenkor nem a Teremtőt, hanem a teremtményeket kezdik tisztelni és szolgálni. Mit jelent ez? Azt, hogy valami más kerül Isten helyére a szívükben. Lehet ez a pénz és a gazdagság, amikor valaki azt hiszi, csak akkor boldog, ha egyre többje van. Lehet a siker és a hírnév, amikor az ember mindenáron el akarja nyerni mások tapsát és elismerését. Vagy lehet egy másik ember, akit úgy kezdünk csodálni, mintha ő lenne a legfontosabb. És sajnos sokszor saját magunkat is odaültetjük a trónra: azt hisszük, minden rólunk szól, mi vagyunk a legnagyobbak. Pedig a teremtmény, bármilyen értékes vagy szép is, soha nem lehet fontosabb a Teremtőnél. Amikor Isten igazságát felcseréljük hazugságra, akkor valójában magunkat csapjuk be. Elhisszük, hogy a dolgok adják az életünk értelmét, miközben azok soha nem tudnak teljes boldogságot hozni. Erre csak Isten képes.