„Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is…” (⁠Dán 9,7a)

„Akkor így felel nekik [a király]: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. ” (⁠Mt 25,45)

Jézus a Máté evangéliumában olvasható a történetben egy különös királyról mesél. A király maga elé hívja az embereket, és két csoportra osztja őket: a jobb oldalára állítja azokat, akik örömet szereztek, a bal oldalára pedig azokat, akik elszomorítottak másokat. A jobb oldalon állóknak ezt mondja: amikor éhes voltam, ennem adtatok; amikor szomjas voltam, innom adtatok; amikor egyedül voltam, mellém álltatok; amikor beteg voltam, meglátogattatok. Az emberek nagyon meglepődnek. Hiszen ők nem is emlékeznek arra, hogy a királlyal találkoztak volna. Ők csak segítettek egy barátnak, egy szegény embernek, egy betegnek, egy magányosnak. Ekkor mondja a király azt a mondatot, amit ma olvastunk: amit a legkisebbekkel tettetek, vagy éppen nem tettetek meg, azt velem tettétek. Jézus ezzel azt tanítja, hogy ő ott van minden emberben. Ott van a társadban, akit kicsúfolnak. Ott van abban, aki szomorú. Ott van abban is, akinek segítségre van szüksége, még ha nem is szól. Ott van még a legkisebbekben is. Amikor jót teszünk valakivel, valójában Jézussal tesszük. És amikor elfordulunk, nem segítünk, akkor magát Jézust hagyjuk magára. Ezért tanítja velünk ezt a nagyon fontos mondatot: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük.” (Máté evangéliuma 7,12) Azaz ha szeretnéd, hogy kedvesek legyenek veled, légy te is kedves. Ha jól esik, amikor segítenek, te is segíts. Ezáltal lesz a világ általad is egy kicsit jobb hely és így találkozunk Jézussal egymásban.