„Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem ismerték fel, hogy én viselem gondjukat.”

„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.”

 Az életünk nem mentes a problémáktól, fájdalmaktól, veszteségektől. Nap mint nap meg kell küzdenünk valamivel, a sok leckével, tanulnivalóval, a sok egyéb teendővel, vagy betegséggel. Harcolunk és próbálunk megoldásokat találni az életünkre, de a saját erőnk kevés, úgy érezzük, hogy ettől többet már nem tehetünk. Biztatásra, bátorításra, kapaszkodóra, támaszra van szükségünk és egyszer csak meg is érkezik, egy mosolyban, egy ölelésben, egy mondatban: „Nem hagylak titeket árván” nem vagy egyedül, vagy mondhatnánk úgy is, mint ahogyan régen egy bonyhádi lelkész mondta a tanítványainak „Gyerekek, Jézus ott áll a hátatok mögött”