„Nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk!” (2Krón 20,12b–c)

„[Jézus] így szólt hozzájuk [a hetvenkét tanítványhoz]: Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!” (Lk 10,2.5)

Jézust nem csak 12 tanítvány követte. Sokkal többen voltak, akik hallgatták, követték, tanultak tőle. Mai kiválasztott igeszakaszunkban Jézus 72 embert választott ki, hogy különböző városokba és falvakba menjenek el előtte, hogy felkészítsék az embereket az ő érkezésére. Ezek az emberek semmiben nem voltak különlegesebbek, mint a 12 kiválasztott tanítvány. Nem voltak különösebben képzettek, nem tartoztak magas társadalmi réteghez, nem voltak különösen tehetségesek vagy híresek. Egyszerű emberek voltak, Jézus mégis megbízta őket egy nagyon fontos feladattal: vigyék el a békesség, a remény, és Isten közelségének üzenetét. Jézus azt is elmondta, hogy ez nem lesz könnyű feladat, mert lesznek aki elutasítják, kinevetik őket, de ha beengedik őket a házba az első mondatuk ez legyen: „Békesség ennek a háznak!” Ez a mondat egyfajta áldás, egy kívánság: Legyen ez a hely tele Istentől jövő békével. Legyen benne nyugalom, szeretet, bizalom. A mai világban sok helyen nincs békesség: se a szívekben, se a családokban, se az iskolákban, se a közösségi oldalakon. Hanem feszültség, bántás, stressz, háború van. Jézus viszont azt szeretné, ha mi békét vinnénk ezekre a helyekre. Ha a jelenlétünk nem feszültséget hozna, hanem oldaná azt. Igen jól hallod hozzád is szól ez a küldetés. Sok ember várna szeretetre, reményre, biztatásra, de kevés az, aki ezt tényleg elviszi nekik. Legyél te az aki békét, reményt, és egy kis világosságot visz oda, ahol most sötét van!