„Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám.” (Zsolt 51,17)
„Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20)
Biztos vagyok benne, történt már veled olyan dolog, olyan csodálatos esemény, hogy alig vártad, hogy elmesélhesd a barátnődnek, barátodnak, vagy csak úgy valakinek, mert nem bírtad magadban tartani. Például találkoztál a kedvenc énekeseddel, nyert a csapatod a hétvégén, bármi ami nagyon boldoggá tett. Azonnal el akarod mondani mindenkinek igaz? Mai újszövetségi igénk az Apostolok cselekedetéből pontosan erről szól: Péter és János, Jézus tanítványai, valami olyan csodálatosat éltek át, amit nem tudtak magukban tartani. Látták Jézus csodáit, hallották a tanításait, és ott voltak, amikor feltámadt a halálból. Ez annyira nagy dolog volt számukra, hogy nem tudtak csendben maradni! Akárhova mentek, mindenkinek elmondták, hogy Jézus él, és hogy mennyire szereti az embereket. De nem mindenki örült annak, hogy beszélnek Jézusról. Voltak, akik meg akarták tiltani nekik, hogy tovább meséljenek róla. Péter és János azonban bátran azt mondták: „Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el, amit láttunk és hallottunk” Isten szeretete olyan nagy öröm, hogy nem kell hallgatnunk róla – akkor sem, ha ez nem mindenki ért vele egyet. Mesélj róla bátran!