„Beszélek hűségedről és szabadításodról [URam]. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.” (Zsolt 40,11)

„Pál írja: A mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát sok küzdelemben.” (1Thessz 2,2b)

Biztosan volt már olyan élményed, amit egyszerűen nem tudtál magadban tartani. Egy jól sikerült dolgozat, egy izgalmas dolog vagy egy váratlan jó hír. Nem is gondolkodtál azon, hogy mások mit gondolnak erről, hanem mindjárt elmondtad. Amikor valami igazán fontos történik velünk, természetes, hogy el akarjuk mesélni másoknak is. A Zsoltár írója Dávid király Isten szeretetével volt így. Nem akarta elrejteni azt, amit Istentől kapott! Nemcsak a saját szívében őrizte meg a hitet, hanem beszélt róla másoknak is: Isten hűségéről, a szabadításáról, arról, hogy mindig ott van mellette.

De miért is lehet ez a Zsoltár fontos a számunkra ma? Mi az üzenete? Mi sokszor hallgatunk, mert az könnyebb. Félünk, hogy mit szólnak mások, hogy kinevetnek, vagy nem értenek meg. Pedig, ha valami segít neked azt nem tarthatod meg magadnak, hanem el kell mesélni másoknak. Isten szeretete nem egy titok, amit el kell rejtenünk, hanem egy ajándék, amit meg kell osztanunk. Lehet, hogy éppen a te szavaid lesznek hatással másokra. Lehet, hogy pont te mondasz ki egy olyan mondatot, ami valakinek reményt ad. Persze nem biztos, hogy lelkész, vagy hittanár leszel és prédikálni, vagy tanítani fogsz róla. De elmondhatod egy barátodnak, egy társadnak. Ne tartsd magadban, hogy Isten szeretete megérintett, segít neked, erőt ad. Oszd meg másokkal! Például úgy, hogy: ez, vagy az a Bibliai ige sokat jelent nekem, Isten mellettem van a nehéz pillanataimban, nekem segít az ima, amikor ideges és feszült vagyok. Másoknak is szüksége van arra amire neked! Ne rejtsd el mindazt, amit Istentől kaptál!