„Pásztorold botoddal népedet…” (Mik 7,14a)

„És ő [Krisztus] „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére.” (Ef 4,11–12)

Mikéás próféta olyan időben élt, amikor Izrael népe nagy bajban volt. Az emberek elfordultak Istentől, igazságtalanság és erkölcsi zűrzavar uralkodott, nem tudták, mi a jó és mi a rossz, a vezetők korruptak voltak, nem segítettek az embereknek, hanem rosszpéldát mutattak és külső ellenségek is fenyegették az országot. A nép teljesen elveszettnek és reménytelennek érezte magát. Mikéás látta, hogy Izrael olyan, mint egy nyáj, amely nem találja az utat, egy igaz, jó vezetőre van szüksége. Ezért kérte, hogy Isten maga legyen a Pásztoruk, aki: megmutatja a helyes utat, hogy ne tévelyegjenek tovább, összegyűjti a szétszéledt népet, hogy újra egy közösség legyenek, védelmezze őket a külső ellenségekkel szemben. Az emberek gyakran elbuknak, de Isten hűséges és igazságos. Ő nem hagyja magára a népét, hanem gondoskodik róluk, mint egy jó pásztor a juhairól, hiszen megígérte Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy gondját viseli az utódaiknak. Mikeás kérése: „Pásztorold botoddal népedet” ma is aktuális! Ma is arra tanít, hogy Isten vezetésére szükségünk van, mert csak Ő tudja biztosan, merre érdemes mennünk. Ő elöl megy, példát mutat és hív: „Erre gyere, ez a helyes út!” A kérdés csupán annyi: Követjük-e Őt?