„Semmit se tegyetek hozzá ahhoz, amit megparancsolok nektek, és semmit se vegyetek el belőle! Tartsátok meg Isteneteknek, az Úrnak parancsolatait… ” (⁠5Móz 4,2)

„Pál írja: Semmi olyanról nem mernék beszélni, amit ne Krisztus tett volna általam a népek megtéréséért szóval és tettel.” (⁠Róm 15,18)

A mai Ószövetségi igénkben Mózes beszél a néphez, mielőtt bemennének az ígéret földjére. Emlékezteti őket a parancsolatokra, melyet Istentől kaptak, amelyek segítenek nekik jól élni. Azt mondja: ne tegyenek hozzá ezekhez, és ne is vegyenek el belőlük, hanem tartsák meg azokat. Ez elsőre talán furcsán hangzik, de könnyebb megérteni, ha a saját életetekre gondoltok. Például amikor egy játék szabályait megváltoztatja valaki, hozzátesz valamit, vagy elvesz belőle. Ilyenkor könnyen összeveszés lesz, mert már nem ugyanaz a játék. Vagy amikor egy tanár elmondja a feladatot, de te mást csinálsz, mert neked úgy könnyebb annak általában nem lesz jó vége.

Isten parancsolatai olyanok, mint egy útmutatás az élethez. Nem azért adta őket, hogy megnehezítse az életünket, hanem hogy segítsen. Hogy tudjuk, mi a jó, mi segít szeretetben, igazságban és békességben élni. Amikor azt mondja, hogy ne tegyünk hozzá és ne vegyünk el belőlük, az azt jelenti: bízhatunk abban, hogy amit Ő mondott, az úgy jó, ahogy van. Nem kell átírnunk, megváltoztatnunk, hogy nekünk kényelmesebb legyen. A mindennapokban ez sokszor apró dolgokban jelenik meg. Amikor tudod, hogy igazat kell mondani, de nehéz. Amikor tudod, hogy nem szabad bántani a másikat, mégis mérges vagy. Ilyenkor dönthetsz, a saját utadat választod, vagy azt, amit Isten mutat. Isten csak azt kéri, hogy bízzunk benne annyira, hogy megpróbáljuk az ő útját követni, mert az az út biztosan jó, biztonságos és a helyes célhoz vezet.