„Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, amelyen nem botladoznak. Mert atyja vagyok Izráelnek… ” (⁠Jer 31,9)

„Ő [Krisztus] testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért.” (⁠Zsid 5,7)

Sokszor úgy gondoljuk, hogy a sírás a gyengeség jele és, hogy a nehézségeinkben Isten messze van tőlünk. Jeremiás próféta azonban arról beszél, hogy Isten pontosan a könnyeink közepette lép mellénk. Két ígéretet is kapunk ebben az Ige versben. Az első frissítő vizek, amely a gondoskodást mutatja számunkra, azaz Isten gondoskodik az emberről. A második a biztonságos út, amelyen nem botladozunk. Ez nem azt jelenti, hogy az életünkben nem lesznek akadályok, hanem azt, hogy Ő biztosítja a lépteinket, hogy ne essünk el végleg. Teszi mindezt úgy, mint egy szerető szülő.

Adjunk hálát ezért:

Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy ma reggel is mellettünk állsz. Kérünk, fogd a kezünk egész nap. Ha szomorúak vagyunk, vigasztalj meg, ha pedig nehéz feladat előtt állunk, mutasd meg a helyes utat!

Ámen.