„Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” (Zsolt 118,14)

„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!” (Jak 5,13)

Ez az ige Jakab leveléből származik, arról tanít, hogyan éljünk Istenhez közel a mindennapokban. Ebben a mondatban két nagyon egyszerű, mégis mély dolgot mond: ha valaki szomorú vagy nehézségekkel küzd, imádkozzon; ha pedig boldog, akkor énekeljen dicséretet. De mégis mit jelent ez? Amikor azt mondja, hogy „szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!”, arra hív minket, hogy a nehéz pillanatokban forduljunk Istenhez. Ez nem azt jelenti, hogy a gondok azonnal eltűnnek, hanem azt, hogy Isten erőt ad ahhoz, hogy szembenézzünk velük. Az imádság olyan, mint amikor egy kisgyerek az édesapjához, édesanyához szalad segítségért. Megnyugtat, mert tudjuk, hogy Isten hallja a kérésünket, nem vagyunk egyedül. Lehet, hogy nem mindig azt kapjuk és úgy, amit ahogyan gondoljuk, de biztosak lehetünk benne, hogy Isten mindig a legjobbat akarja nekünk, és segít átvészelni a nehéz időket. A második részben pedig azt mondja: „Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!” Ez arra emlékeztet, hogy amikor boldogok vagyunk, ne felejtsünk el hálát adni Istennek. Gyakran előfordul, hogy amikor minden jól megy, elfeledkezünk arról, hogy megköszönjük mindazt, amit kaptunk. A mai Igénk arra bátorít minket, hogy ilyenkor is forduljunk Istenhez, és énekeljünk dicséretet. Az éneklés nem csak szép hangokról szól, hanem a szívünk örömét fejezi ki. Amikor éneklünk, nemcsak szavakkal, hanem a lelkünkkel is dicsérjük Istent, és ez örömet ad nekünk is. Tehát bármi is történik velünk – akár szomorúság, akár öröm –, mindig mondjuk el Istennek. Ha szomorúak vagyunk, vagy félünk imádkozzunk, ha pedig boldogok vagyunk, adjunk hálát, énekeljünk örömmel, bátran.