„Szövetségre lépek veled, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.” (Ez 16,62)

„Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16)

Keresem a választ Isten hatalmas szeretetére, a méltatlanul kapott kegyelmére. Hiszen vannak hibáim, nem mindig vagyok jó, nem mindig segítek, néha bántok, nem mindig vagyok szerethető és nem is mindig szeretek. Ennek ellenére Isten mindig szeret. Jézus feláldozta magát értem. Bár a Biblia a Teremtéstől a Jelenések könyvéig erről, azaz Isten irántunk való szeretetéről beszél, nem érthetjük meg teljesen. Túl van a teljes felfogásunkon, mert Isten szeretete annyira tökéletes, teljes és hűséges. Nincs olyan emberi szeretet, amely akár csak a közelébe érne. Én pedig nem tudok mást tenni, mint hálásnak lenni, megköszönni, reggel amikor felébredek és este amikor lefekszem, hogy ebben a szeretetben részem lehet.

Köszönöm Istenem!