„Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket. ” (⁠Zsolt 89,10)

„De ő [Jézus] így szólt hozzájuk [tanítványaihoz]: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült. ” (⁠Mt 8,26)

A tenger a Bibliában gyakran a káoszt, az irányíthatatlannak tűnő dolgokat, a félelmet jelenti. Amikor a hullámok magasra csapnak, akkor minden zajos és ijesztő. Így van ez az életünkben is amikor nehézségeink vannak, egy dolgozat, felelet vagy veszekedés, betegség. Isten, mint ahogyan a tengert úgy képes lecsendesíteni mindazt, ami számunkra félelmetes. Máté evangéliumából származó Újszövetségi igénk is erről beszél. A tanítványok egy kis hajóban vannak a tengeren, vihar tör ki, a hajó hánykolódik, ők pedig megijednek. Félnek, hiszen tudják nincs erejük a természet erőivel szemben. Jézus azonban felkel, és egyetlen szavával lecsendesíti a szelet és a tengert. Jézus nem csak a tanítványokkal volt ott a viharban, velünk van ma is életünk „viharos tengerén”. Erőt ad, hogy ne essünk pánikba, emlékeztet arra, hogy nem vagyunk egyedül. Amikor hozzá fordulunk, lecsendesítheti a szívünkben lévő vihart. Tehát amikor izgulsz egy dolgozat miatt, félsz egy veszekedés után, vagy egyszerűen csak rossz napod van, jusson eszedbe: Jézus ilyenkor is veled van. Úgy mintha melletted ülne. Segít megnyugodni, vesz egy nagy levegőt veled együtt, erőt ad a tovább haladáshoz. hiszen Jézus nemcsak a tengert tudja lecsendesíteni, hanem a szívedet is.