„Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” (Zsolt 51,4)

Jézus mondja: „Ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.” (Lk 15,7)

Az ötvenegyedik zsoltár Dávid király imája, abból az érzésből, abból a hálából fakad, hogy Isten az embert hűtlensége ellenére is szereti. Mert mi emberek hűtlenek vagyunk, hűtlenek az elveinkhez, a kimondott, vagy kimondatlan szavainkhoz, a másik emberhez. Mert mit is jelent a hűtlen szó: Hűtlen, megbízhatatlan személy, aki megszegi az adott szavát (nem tartja be az ígéreteit). Erre a világ hűtlenséggel válaszol. Isten nem. Ő keresésünkre indul és végtelen szeretettel visszavár. Talán ez a végtelen szeretet, az ami egyszer változást hozhat a hűtlen, tévelygő szívünkbe és ragaszkodóvá, kitartóvá formál minden embert.