Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem! (Jer 31,18b)

[Jézus] így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! (Jn 20,27)

Tamás egy volt a tizenkét tanítványból. Az igében szereplő történet Húsvét után hét nappal kezdődik, Jézus megjelenik a tanítványoknak. Ekkor Tamás nem volt ott, így amikor elmesélték neki, hogy látták a feltámadott Jézust nem hitt nekik, azt mondta: „Ha nem látom a kezén a szögek helyét, és nem érinthetem meg ujjammal a szögek helyét, és nem teszem kezemet az oldalára, nem hiszem.

”Nyolc nappal ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak ekkor már Tamás is ott volt, így Jézus odalépett hozzá és mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet; nyújtsd ide a kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” és Tamás hitt, mert látta. Pont mit Te, akinek a szájából elhangzik a mondat hiszem, ha látom.

Kételkedsz, kritikusan gondolkodsz, nem tudod tényként kezelni, amit szüleid, tanáraid, barátaid állítanak, mondanak. Nem hiszed, hogy érdemes tanulni, dolgozni, családot alapítani. Kétségek között élsz, élünk. Pedig Isten tervezőasztalán az élet van középpontban és körülöttünk most is minden erről beszél, csak gondterheltségünkben nem vesszük észre, hogy az eső hatására újra kizöldült természet, újra minden élettel teli.

Ne gyötrődj kétségek között, higgy! Hidd el az élet sokkal több annál, mint amennyit most érzékelsz belőle, reménytelenség, félelem helyett reménység ezt tanítja nekünk Jézus.