„Tied vagyok! Szabadíts meg…” (⁠Zsolt 119,94)

„És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: Kelj fel gyorsan! És lehulltak a bilincsek Péter kezéről.” (ApCsel 12,7)

Háború. A felnőttek világában sajnos sokszor van háború. Az emberek fegyverek mögé bújva bántják egymást. Pedig igazán senki nem lesz győztes, mert akár nyer valaki, akár veszít, mindenki sérül, mindenki veszít valamit. A gyerekek világában is van „háború”: amikor veszekedtek, csúfoljátok egymást, vagy haragszotok a másikra, az is pontosan olyan, mint a felnőttek háborúja, mert ilyenkor úgy akarunk erősnek látszani, hogy másokat bántunk, pedig belül félünk, szomorúak vagyunk vagy bizonytalanok. Ez olyan, mintha bilincs lenne a szívünkön, ahogy Péter is bilincsben volt a börtönben. Úgy tűnt, nincs kiút. De Isten angyala megjelent, fény töltötte be a cellát, és a bilincsek lehullottak. Péter szabad lett! Isten minket is szabaddá tud tenni: le tudja venni a csúfolódás, a harag és a félelem bilincsét. Ő fényt tud hozni a mi szívünkbe is. Ő az aki megtudja változtatni az életünket.