„Nem éheznek és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, az vezeti őket forrásvizekhez.” (Ézs 49,10)

„Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni.” (Jn 4,15)

Mai újszövetségi igénk János evangéliumából, a samáriai asszony történetének részlete. Jézus tanítói útja során ért el Samáriába. Az asszír király még Jézus születése előtti időben elhurcolta innen a zsidókat, és más népeket telepített a helyükre. Ők később keveredtek a zsidósággal. Bár a betelepültek átvették a zsidóság hitét, de mégis idegennek tartották őket, vallási kérdésekben nagy ellentét volt a két népcsoport között. Ezenkívül abban az időben szokatlan volt, hogy valaki egy asszonnyal folytat beszélgetést, hiszen a nőket nem tartották egyenrangú félnek.. A nőket nem tartották egyenrangúnak a férfiakkal, lenézték őket illetve ez a nő a társadalom számára egy nem elfogadható kapcsolatban élt. Jézus számára ez nem volt fontos, nem a hovatartozást, nem az emberek nemét, hanem a szíveket vizsgálta. Jézus mindenkinek elakarta mondani az igazságot Istenről. El akarta mondani, hogy Isten számára minannyian egyformán fontosak vagyunk, bárki életében változást tud hozni és bárki alkalmas az Ő Igéjének terjesztésére, látható hitével, cselekedeteivel, szavaival.