„Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.” (⁠Ézs 64,7)

„Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” ” (⁠Róm 9,20)

Szoktatok gyurmázni, vagy kerámiázni? Képzeld el készítesz egy szép, kerek kis tálat, amelybe majd virágot szeretnél ültetni. Egyszer csak a tálacska megszólalna a kezedben, és mérgesen ezt mondaná: Hé! Én miért pont egy tál lettem? Miért nem virágot vagy egy dinót formáztál inkább? Ugye, milyen furcsa és vicces lenne? Hiszen te vagy az alkotó, a te döntésed, hogy mit csinálsz.

Pál apostol a Bibliában pontosan egy hasonló dologról beszél amikor azt mondja: „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?”

A „perbe szállni” egy régi kifejezés, azt jelenti: vitatkozni, számonkérni valakit, vagy igazságot követelni. Biztosan veled is előfordult már, hogy úgy érezted, valami nem igazságos, és elkezdted a saját igazad hajtogatni. Néha Istennel is pontosan ezt csináljuk. Körülnézünk és csak panaszkodni tudunk, mert semmit nem érzünk elég jónak, csak a rosszat látjuk, nem vesszük észre az apró csodákat Olyanok vagyunk, mint a durcás tálkánk, aki kérdőre vont bennünket. Ilyenkor elfelejtjük, hogy Istennek óriási terve van velünk. Azt kérdezed, hogy miért vagy olyan amilyen? Amikor téged teremtett, pontosan tudta, mire van szükséged, milyen tulajdonságokra, milyen képességekre és milyen szívre van szükséged ahhoz, hogy sok jót tehess, hogy megállhasd a helyed, örömet adhass másoknak, és igazán tudj szeretni.