Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek? (Ézs 50,2c-d)
És íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz. (Mt 8,2)
„Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek?” olvassuk Ézsaiás próféta szavait. Amikor e szavak elhangzanak a zsidó nép körül-belül 70 éve fogságban van. Megkérdőjelezték Isten létét, mert úgy gondolták, hogyha ők az Isten által kiválasztott nép, akkor ezt a népet nem győzheti le senki. Ezért úgy érezték, hogy Isten nem létezi, de legalábbis már nem törődik velük, elfelejtette őket.
De miről is szól a felolvasott ige, illetve az a bibliai szakasz amiből származik? A zsidó nép a maga útját kezdte el járni, mert úgy gondolta már mindent el tud érni egyedül, segítség nélkül is. Isten hagyta, hogy a nép önálló legyen, hagyta, hogy elbukjon, szembesüljön vétkével. Így van ez ma is. Isten hagyja, hogy döntéseket hozzunk, hogy a saját fejünk után menjünk és magunk lássuk be, hogy egyedül nem megy, hogy szükségünk van Rá és ne forduljunk el Tőle akkor sem ha jól megy sorunk, nincs nehézség az életünkben.