Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz. (Zsolt 112,4)

Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra... (2Kor 4,17-18)

„Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz” Ez az igeszakasz a 112. Zsoltárból származik. Ebben a Zsoltárban az istenfélelem jutalmáról olvashatunk. De mit is jelent az a szó, hogy istenfélelem? Nem az Istentől való félelmet jelenti, ha nem azt, hogy tisztelettel viseltetem iránta. Nem félelemből, hanem szeretetből. Nem az attól való rettegésemben, hogy valamit rosszul csináltam, vétkeztem és ezért megbüntet. Hanem mert ismerem, tudom, hogy jót akar nekem, hiszen szeretett teremtménye vagyok. Ezért szeretnék az Ő útján járni, az ő vezetésére figyelni, mert: „Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban.”