Dánielnek pedig azt mondta a király: Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok Ura... (Dán 2,47)

Pál ezt mondta: Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek! (ApCsel 26,27-28

Dániel próféta könyve a babiloni királyi udvarba visz el bennünket az időszámításunk előtti 6. század közepére. Nabukodonozor volt akkor a király, aki leromboltatta 587-ben Jeruzsálemet és babiloni fogságba vitte a zsidó népet. Dániel is egy volt a foglyok közül az egyáltalán nem keresztény Babilonban. Megpróbált ragaszkodni, hűségesnek maradni Istenhez, megpróbálta a parancsait fogolyként is betartani, ezért Isten pedig segítette. Ebben a történetben, amelyből a felolvasott igeszakasz származik a király álmot látott, de megfejteni senki nem tudta, ezért a király idegességében, már azzal fenyegette tudósait, hogyha nem fejtik meg az álmot halál vár rájuk. Dániel is hall a történetről és Istenhez fordul, remélve, hogy Isten segít neki megfejteni az álmot, megakadályozva ezzel, hogy a király vérfürdőt rendezzen. Dánielnek éjszakai látomásban Isten a tudtára adja az álom jelentését. Dániel amikor elmondja a királynak az álom megfejtését azt is elmondja, hogy ő nem magától ilyen bölcs, őt Isten segíti. A pogány király pedig feláll, arcra borul és ezt mondja: „Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok Ura és a titkok Feltárója, ezért tudtad feltárni ezt a titkot.” Nabukodonozor át éli, hogy van nála a hatalmas uralkodónál is egy hatalmasabb uralkodó, aki a királyoknak is Királya. Belátja, hogy vannak problémák, kérdések melyet Isten nélkül nem tudunk megoldani. Ezt kell belátnunk nekünk is, mennyire aprók vagyunk. Lehet hatalmas vagyonunk, lehet hatalmas a tudásunk, de Isten nélkül az ember nem tud magán segíteni, nem tud mindent megoldani.